Paris - Rio - Buenos Aires

„Párizs a modernitás, a mûvészet, a civilizáció, a szabadság megtestesítõje”

Így tekintettek a metropoliszra a latin-amerikai mûvészek a huszadik század elsõ és második harmadán.

Heitor Villa-Lobos Braziliából indult útnak, -magát a „modernizmus” és Debussy követõjének tartva- és az Années Folles (õrült huszas évek) kavalkádjába csöppent Montmartre-on, ahol hamar megismerhette többek között Erik Satie, Jean Cocteau mûvészetét. Zenéje itt nem számított többé modernnek, viszont sokakat érdekelt az „egzotikus” brazil mûvész és hazájának népzenéje. Villa-Lobos, a „brazil nemzeti szerzõ” Párizsban lelte meg saját nemzeti hangját, melyben ötvözte az avantgárdot a brazil népzenével.

Harminc évvel késõbb hasonló történet zajlott, melyben viszont -talán minden idõk leghíresebb argentin zeneszerzõje- Astor Piazzolla játsza a fõszerepet. Párizsba érkezve Poulenc, Francaix és a Francia Hatok más szerzõivel találkozhatott. A bandeonista, tangószerzõ a párizsi konzervatórium zeneszerzés osztályában próbált „klasszikus komponistává válni”. Tanárai azonban kifogásolták az egyéni hang hiányát mûveiben. A legenda szerint, személyes hanjgját csak akkor kezdte meglelni, mikor szégyenkezve megmutatta párizsi mesterének korábban írt tangóit.

A koncert mûsorának összeállításában a huszadik század legkiemelkedõbb latin-amerikai és a rájuk oly nagy hatással lévõ zenei központ, Párizs zeneszerzõinek mûveibõl válogattunk a huszadik század elsõ kétharmadából.

Heitor Villa-Lobos, Ernesto Júlio Nazareth (Brazília), Astor Piazzolla, Alberto Ginastera (Argentína), a francia szerzõk közül pedig Erik Satie, Francis Poulenc, Jean Françaix mûvei (eredeti mûvek és átiratok egyaránt) fémjelzik a koncertet.